Kárpát-medencei magyar műemlékek, emlékművek sorsa
Az aradi Kossuth-szobor
Az aradi Kossuth-szobor mind szimbolikájában, mind művészettörténeti vonatkozásában kimagasló volt a maga korában. Középen Kossuth allegorikus alakja volt látható, aki jobb kezét kitárva tekintett büszkén a távolba. A talpazat két oldalra szintén két allegorikus szobor volt elhelyezve, amely az 1848-as szabadságharc pillanatképeit örökítette meg. Kossuth balján egy nemzeti zászlót vállán büszkén cipelő férfi látható, amint éppen a háborúba készül. Mellette az őt sírva búcsúztató családja jelent meg. Jobb oldalon a szabadságharc leverésének és vérbefojtásának drámai pillanata elevenedett meg. A harci sebektől halálosan szenvedő férfialakot bajtársai támogatták a csatamezőn, mialatt összetekert zászlajába makacsul kapaszkodott. Hátterében egy roncs ágyú volt látható. A hátsó domborműn egy lovon ülő, vágtázó huszár alakja pillantható meg, aki hátratekintve kémleli a messzeséget.
Az aradi Kossuth-szobrot 1909. szeptember 19-én avatták fel a város főterén. Alkotói Margó Ede és Pongrácz Szigfrid voltak. Miután 1919-ben a keleti országrészt a románok megszállták és önkényesen maguknak követelték, nyomban nekiláttak a magyar jelenlét nyomainak eltüntetéséhez. A román hatóságok többször is kezdeményezték a szobor eltávolítását, ellenben a helyi lakosság minduntalan ellen tudott állni a beavatkozásnak. A románok 1921 március elején taktikát váltottak, s egy szervezett akció keretében, - tőlük megszokott módszerekkel - , lerántották talpazatáról Kossuth alakját, majd darabokra törték. Annak érdekében, hogy ez ne keltsen nemzetközi felháborodást, mindent elkövettek, hogy palástolják felelősségüket, így az „ismeretlen vandálokat” sem kerítették soha kézre. Későbbiekben, hogy ne „rondítsa” a város látképét szoboregyüttes, a maradványokat bedeszkázták, majd 1925-ben végleg lebontották. A Kossuth-szobor maradványainak holléte azóta is ismeretlen.
Képek: 1. Az aradi Kossuth-szobor leleplezése, 1909. szeptember 19-én. (Jelfy Gyula felvétele, megjelent a Vasárnapi Újságban, 1909.09.26-án) 2. Korabeli képeslap